Figyelem! A következő sorok megzavarhatják egyes Stargate rajongók lelki nyugalmát.
STARGATE: NIGHTFALL
[Prológus]
Cameron Mitchell naplójából >>>
… “Aztán láttam, hogy egy másik angyal átrepül az égbolton. Nála volt az örök evangélium, hogy hirdesse a Föld minden lakójának, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. Nagy szóval hirdette: “Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája!” …
[Újszövetség/ Jelenések könyve 14./ Az ítélet meghirdetése/ Részlet]
Föld – USA – Minnesota állam >>>
- Nos, itt vagyunk. Csak te, meg én. Most biztos azt kérdezed, hogy mi a frászt keresek itt, ahelyett hogy harcolnék?! Tudom… Te küzdenél a végsőkig, és soha nem adnád fel. … Szinte hallom a hangodat, amint azt mondod. “Az Isten szerelmére, hát csak kell valami megoldásnak lennie!” De nincs megoldás, szerelmem. Most az egyszer nincsen. Nem tudok választ adni. Megállt a tudomány. A reménytelen, és szüntelen harcba pedig már réges- régen belefáradtam. Az életből is elegem van, hisz az egyenlő az állandó, … végnélküli küzdelemmel – mondta keserűen, és halkan maga elé Samantha Carter, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének nyugalmazott vezérőrnagya. Fekete bőrcsizmát, világoskék farmernadrágot, és sötét pulóvert viselt combközepig érő kopottas bőrkabáttal. Arca sápadt volt, és ráncok tarkították. Tekintetét az ég felé fordította, ahol tisztán láthatta a szinte másodpercenként felvillanó majd eltűnő fénypontokat. Ütközet zajlott a világűrben. A legnagyobb, és legelkeseredettebb csata dúlt, melyet az emberiség valaha is vívott.
- Olyan magányosnak érzem magam nélküled. Mindig arra gondolok, hogy mennyi évet vesztegettünk el a karrierünkre pazarolva, ahelyett hogy együtt töltöttuk volna mind. … A szívem szakad bele – gördültek le apró könnycseppek a nő arcán. Térdeit maga elé húzta, majd karjaival átkulcsolta azokat.
- Fiatalon azt gondoltam milyen csodás minden, … hogy szerencsés vagyok, mivel olyasvalaminek lehettem részese melynek nem sokan- e világon. És az egész mire volt jó?! Arra, hogy végignézzem mindenki elmegy akit szeretek… – kezdett csendben zokogni Sam. Karikás szemei egyik pillanatról a másikra váltak vörösessé. Szájában sós ízt érzett, amint könnyei keresztülfutottak ajkain, majd álláról ölébe hullottak alá.
- Annyira egyedül vagyok. Bárcsak ittlennél, és átölelnél … megcsókolnálak, és nem eresztenélek el soha! – Samantha Carter élénkzöld pázsiton, ugyanolyan formájú és méretű hófehér sírkövek rendezett sorai között üldögélt egymagában. Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg fülét, de nem fordított neki túlságosan nagy figyelmet, ugyanis pontosan tudta mi generálja azt.
- Ezek el akarnak minket pusztítani. Ki akarnak minket irtani. Csupán a származásunk miatt! Mindenki fél, és retteg. Nem tudjuk őket megállítani. De én nem félek. Azt hiszem megváltás lesz ez nekem – habogta maga elé a közeli sírkőre meredve, miközben dzsekije egyik ujjába törölte könnyeit. A hang egyre csak erősödött. Szinte már bántotta a nő füleit. A borús és szürke égbolton furcsa sötét sziluettek jelentek meg. Az űrből szálltak alá. Pár pillanattal később fénylő pontok váltak el a sziluettektől, melyek a nő felé közeledtek.
- Nemsokára újra együtt leszünk, és nem válunk el többé… – hajolt előre Samantha Carter, majd egyik kezét gyengéden a jéghideg sírkőre helyezte. Eközben a fénylő pontok elérték céljukat, és pár száz méterre Samtől eszméletlen hangzavar közepette csapódtak a felszínbe pusztítást hozva- e világra. Az utak felhasadtak, az alattuk futó vezetékek szétmorzsolódtak és víz meg gáz tört fel a mélyből. A fák kicsavarodtak és porrá zúzódtak, vagy hamuvá égtek csakúgy mint a környező növényzet jelentős része. Tornádó erősségű vihar kerekedett, melyben járművek, épuletdarabok, és mindenféle tárgyak repkedtek. Emberi segélykiáltások, sikítások, és jajjveszékelések hallattszottak, melyeket el- elnyomott a szél fülsüketítő sivítása, s mindenhol csak a halál volt az úr. A nő pedig csak lehunyta könnyes szemeit, majd egy férfi arcát vélte felfedezni. Azét a férfiét, akit mindennél jobban szeretett. Ezalatt már érezte a lökéshullám mindent elsöprő erejét, a hőmérséklet és a légnyomás drasztikus emelkedését, de Samantha Carter kezével még egyszer utoljára végigsimította a márványba vésett betűket, miközben ajkaival formálta is a szavakat melyeket alkottak.
- Jonathan J. O’Neill…
Continue reading ‘StarGate Nightfall – Prológus és 1. Fejezet’
Posted in Stargate
Tags: sgnf
